Eddig még mindig közbejött valami, amikor a tihanyi levendulást meg szerettem volna nézni, talán jövőre sikerül, de most jól jött Travellina felhívása, miszerint menjen mindenki Pannonhalmára, mert az jó. A bencések itt újra foglalkoznak gyógynövénytermesztéssel, vannak levendulaföldjeik is, a fíling hasonló lehet Tihanyhoz, és még tehetek egy sétát diákéveim városában is, úgyhogy hajrá.
Reggel a 9 órás Railjettel indultam Győrbe, majd onnan busszal tovább Pannonhalmára, mert az információs néni telefonon azt mondta, hogy a vasútállomás nagyon messze van az apátságtól. Sokkal jobban szeretek vonatozni, de aztán megfogadtam a tanácsát, és buszra szálltam a csihuhu helyett (pedig a Győr-Veszprém vasútvonal gyönyörűszép, vagy volt, legalábbis még olyan kb. 15-20 évvel ezelőtt, megboldogult ifjúkoromban). A vonatút borzalmasra sikeredett, tele helyjegyesekkel, s rajtunk kívül még felszállhattak az emberek anélkül is, szóval ott is álltak fürtökben, ahol egyébként csak közlekedni szabadna. Ráadásul állítólag ezek a kocsik még szűkebbek is, mint egyébként, úgyhogy még inkább idegesített, hogy állandóan az arcomban landolt egy-egy hátsófél, vagy hátizsák, vagy mindkettő… Ezen kívül kifogtam egy velem egy négyesben, sőt két négyesben ülő, Bécsbe tartó ázsiai családot (nem tudom soha megállapítani ránézésre, hogy ki melyik nemzetiséghez tartozik, most a kínaira tippeltem), egy végig ordítozó kisfiúval. De tényleg, hiába csitította az apja, képtelen volt normál emberi hangon beszélni, jaj. Amit meg már korábban is konstatáltam: általában szeretem hallgatni a körülöttem idegen nyelveket beszélőket, de az ázsiai nyelvek, ezek borzasztóak a füleimnek.
Szerencsére az út másfél óra alatt megvan, megkönnyebbülten szálltam le egyik kedvenc városomban. Nem emlékeztem pontosan, de aztán megkérdeztem, és kiderült, hogy jól rémlik, a vonatállomásról egy aluljárón keresztül rögtön a buszállomásra lehet jutni és nem kell fel- majd utána lemenni a felüljáróra/-ról.
Kevés várakozás után indult is egy busz, amivel röpke ¾ óra alatt ott is voltunk a csendes faluban. Felcaplattam a műút mellett az apátságig. A 13 órakor induló, levendulára kihegyezett vezetésre, mint kiderült, nem kellett előre bejelentkezni. Olyan sokan gyűltünk össze, hogy kettéoszlott a csapat és két vezető mutatta be a kertet, a növényt magát, a feldolgozást. A hölgy egy kb. félórában szuperül összefoglalta a tudnivalókat, nagyon hasznos és érdekes volt. Pl. amit én nem tudtam eddig, hogy sokfajta levendula van, náluk a francia és az angol levendula nő. A francia hamarabb virágzik, ottlétemkor még ugyan lilállott a terület, de annak a mezőnek a nagyját már learatták. Az angol később érő típus, így azt teljes pompájában láthattuk most. Ezen kívül különbség még, hogy az angol nagyobbra megnő, illetve az olaj lepárlásakor mennyiségre több, azonban minőségre gyengébb végtermék készül belőle. A levendulaolajat aztán felhasználják likőr, bor, szappan, kézkrém, fürdőolaj és fürdősó, csoki, szörp, ecet, teakeverék készítéséhez. A gyógylikőrjeik a 18. században lejegyzett recept alapján készülnek. A szörpöt kóstoltam ott a helyszínen, a teaházban, finom, frissítő, hamar elfogyott.
Kevés várakozás után indult is egy busz, amivel röpke ¾ óra alatt ott is voltunk a csendes faluban. Felcaplattam a műút mellett az apátságig. A 13 órakor induló, levendulára kihegyezett vezetésre, mint kiderült, nem kellett előre bejelentkezni. Olyan sokan gyűltünk össze, hogy kettéoszlott a csapat és két vezető mutatta be a kertet, a növényt magát, a feldolgozást. A hölgy egy kb. félórában szuperül összefoglalta a tudnivalókat, nagyon hasznos és érdekes volt. Pl. amit én nem tudtam eddig, hogy sokfajta levendula van, náluk a francia és az angol levendula nő. A francia hamarabb virágzik, ottlétemkor még ugyan lilállott a terület, de annak a mezőnek a nagyját már learatták. Az angol később érő típus, így azt teljes pompájában láthattuk most. Ezen kívül különbség még, hogy az angol nagyobbra megnő, illetve az olaj lepárlásakor mennyiségre több, azonban minőségre gyengébb végtermék készül belőle. A levendulaolajat aztán felhasználják likőr, bor, szappan, kézkrém, fürdőolaj és fürdősó, csoki, szörp, ecet, teakeverék készítéséhez. A gyógylikőrjeik a 18. században lejegyzett recept alapján készülnek. A szörpöt kóstoltam ott a helyszínen, a teaházban, finom, frissítő, hamar elfogyott.
 |
| Egy kis vizes medence a teaház előtt, tavirózsával |
Sajnos az apátság látnivalóinak végigjárása kimaradt a napból, de szeretnék még visszamenni úgy, hogy este érkezni, megaludni vagy az apátság vendégházában, vagy lenn a faluban, egy panzióban. Másnap délelőtt pedig felsétálni, részt venni a vezetésen, amelyek 11.30-kor és 14.30-kor indulnak. A kilátás egyébként gyönyörű onnan fentről...
 |
| A kincsek :) |
Jó nap volt, mert:
- elhatároztam, hogy jövőre ültetek a balkonra levendulát, mert imádom és mostmár többet tudok a termesztéséről is, meg még utána is tudok olvasni az ültetésig :),
- muszáj vennem még abból a szörpből, szerencsére a fővárosban is van boltjuk, ahol kaphatóak a termékeik,
-visszafelé a vonaton a menetjegyvizsgáló néni (szigorúan nem „kalauz”, pláne nem „kaller” :)) megdicsérte az outfitemet (ami egy sima fehér ing, kék póló volt; azt hittem először, hogy a nyakláncomat fogja, mert amiatt már többször megszólítottak, a múltkor egy néni csak úgy szó nélkül megállt előttem és csak nézte és csodálta :)), azt találta mondani ugyanis, hogy „de csinos fölsője van”... Visszafelé egyébként kb. hárman ültünk az egész kocsiban, és ebbe már őt is beleszámoltam, aki dolgavégeztével leült egy szabad négyesbe és olvasott...
 |
| A csodálat tárgya - hittem én |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése