Megérkezésünk a newquay-i kempingbe érdekesre sikerült. Befordulunk a kapun, recepciós épület, sehol senki. A kiírás szerint még nyitva kéne legyen - újabb példa arra, hogy "nem mediterrán ország ez". Biztosan kezdődött a kedvenc sorozata az illetékes elvtársnak vagy elvtársnőnek és sietni kellett haza... Kis tanakodás után végül is hintónk behajt s keresünk valami alkalmas helyet a sátraknak, lesz, ami lesz (sose túl messze a vizesblokktól!). Volt itt amúgy minden, épp csak toronyóra láncostul, ami nem, medence, szauna, játszótér a gyerekeknek és már nem is emlékszem a többire - de én nem nagyon tudom az ilyet hova tenni: alapból a kempingbe azér' mennek az emberek, hogy ott megaludjanak, nem? Következő este aztán előkerült valami felelős személy, aki jól lecseszett minket állítólag, hogy miért nem használjuk/tuk ezeket a lehetőségeket??? Tapasztalatom szerint, ha végre este hazaérsz, már annyira fáradt vagy, hogy zuhany, fekvés, oszt' jónapot. Napközben meg úgyis járod a környéket, nem a kempingben töltöd az időt, hogy az ottani medencében hédereljél, nem?
Szóval, reggel mi is nekiindultunk, ahogy kell. Első állomásunk St Michael's Mount, a szigetre épült kis kastély, jelenleg Lord St Levan hivatalos rezidenciája (amúgy turistailag természetesen a National Trust fennhatósága alá eső terület). Olyan a fekvése a kérónak, hogy dagálykor csak a vízen keresztül megközelíthető, csónakkal (hülye turistáknak 2 font jelenleg + ha szerencséd van, egy tündéri blökivel utazhatsz együtt, az egyik csónakossal ugyanis együtt dolgozik a kutyája is :)), apálykor meg egy kis ösvényen. A kastélynak van egy szép kertje is, na, arra már nem volt idő bemenni. A házat végigjártuk, patinás, az egyik szobában a tulajék feszítenek egy fotón Karcsival és Kamillácskával; az arisztokrácia diszkrét bája.
 | |
| St Michael's Mount |
Következő állomásunk Land's End, ez a legcsücskebb csücske a nagy angol szigetnek. Itt végződik az angol Camino is, az út fent északon, Skóciában zárul/indul, attól függően, hogy hol kezded, John O'Groatsban; összesen 1300 km kb. a teljes út. Van egy kis kiállítás, hogy mi mindennel/hogyan tették már meg az utat: meztelenül, gördeszkával, vicces. A legtöbben gyalogolnak, bicajoznak.
Csinálunk itt a parton egy kis túrát is, a következő falucskáig, ahol egy kicsit élvezzük a dolce vitát, bambuljuk a szörfözni tanulókat, elugrálunk a dagályban lévő víz elől, míg a gájdunk visszaszalad a kocsiért és értünk nem jön (ezen a megoldáson csodálkozom ugyan, elvégre túrás útról beszélünk, de nem tiltakozom, ahogy a többiek sem, kevés ilyesféle szabadidőnk van, hogy csak úgy legyünk bele a világba, örülünk neki).
Csinálunk itt a parton egy kis túrát is, a következő falucskáig, ahol egy kicsit élvezzük a dolce vitát, bambuljuk a szörfözni tanulókat, elugrálunk a dagályban lévő víz elől, míg a gájdunk visszaszalad a kocsiért és értünk nem jön (ezen a megoldáson csodálkozom ugyan, elvégre túrás útról beszélünk, de nem tiltakozom, ahogy a többiek sem, kevés ilyesféle szabadidőnk van, hogy csak úgy legyünk bele a világba, örülünk neki).
 | |
| Land's End |
 |
| Land's End |
Este nem megyünk egyből haza, hanem Newquayben teszünk egy kis városnéző sétát, vacsizunk, bevásárolunk. Nagyobb szörfös jelenlétre számítottam a beharangozó alapján, talán még nem indult be teljesen a szezon, kevés jelét láttam a Holtpontot idéző fílingnek (szegény Patrick Swayze). A kikötőben viszont fiatalok ugrálnak be a vízbe, igaz, hogy búvárruha van a legtöbbjükön, de bizti, hogy a legjobb kúlság beugrálni a hajók közé, az olajos, koszos vízbe?
 | |
| Newquay |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése